A homoktövis fő elterjedési területe Ázsia. A Kárpát-medencében egyetlen faja, a Hippophae rhamnoides őshonos, pontosabban annak egyik alfaja, a subsp. carpatica Rousi.
Az északi féltekén a mérsékelt és szubtrópusi övben él. Fénykedvelő, fagy- és szárazságtűrő. Homoktalajon, folyó- és patakhordalékon, tengerparti dűnéken nő. Hazánkban is honos. Igen gyakran ültetik talajmegkötésre és díszcserjének is. A talaj iránt nem igényes, a rossz, száraz, sós talajokon, márgán, agyagos kőmálladékon is megél. A telet jól viseli, a fagyok nem károsítják.
Sarjtelepes, sűrű bozótot alkotó, ágas-bogas, 3-5 m magasra növő tövises cserje, vagy esetenként 11 m-re is megnövő kis fa. Levelei 4–6 cm hosszúak, ezüstösen vagy rozsdabarnán pikkelyesek, később csaknem teljesen pikkely nélkülivé válnak. A levélnyél 1–3 mm hosszú. A hajtások ugyancsak ezüstösek, gyakran tövisben végződnek. A virágok aprók, zöldesek, vörösbarnán pikkelyesek, egyivarúak. A termős virágok fürtökben állnak, míg a külön bokrokon fejlődő porzós virágok rövid füzérekben. A termések vöröslő narancssárgák, 6–8 mm hosszúak, savanykásak. Rokonával, a keskenylevelű ezüstfával (Elaeagnus angustifolia) könnyen összetéveszthető, de az egylaki, termései nagyobbak, halványsárga színűek és szürkén molyhosak, levele szélesebb, levélnyele is hosszabb, 4–6 mm-es.
Kétlaki, szél porozta növény, termése narancssárga bogyó. A termés alakja tojás formájú, 7–9 mm átmérőjű, egymagvú. A gyümölcs leveses, vékony héjú. A héj színe a sárgától a narancsvörösig terjed. Termése augusztus elejétől szeptember végéig érik be, ilyenkor még kesernyés, savanykás, de ha megcsípte a dér, édessé és fogyaszthatóvá válik. Gyümölcsét elsősorban feldolgozva, és nem nyersen fogyasztják.